A magyar hardstyle-szcéna gyenge, vagy egyszerűen nem adunk neki elég esélyt? A kérdés provokatív, de érdemes feltenni, mert a hazai közeg gyakran egyszerre panaszkodik kevés buli, kevés új előadó és kevés minőségi zene miatt.
Kapcsolódó cikk: A magyar hardstyle-szcéna nagyobb, mint hinnéd – csak kevesen beszélnek róla
A felelősséget ilyenkor könnyű a szervezőkre, a DJ-kre vagy a közönségre tolni. A kellemetlen igazság viszont az, hogy mindhárom oldalnak van benne szerepe.
Mindenki nagyobb színteret szeretne, de kevesen építik
A közönség rendszeresen hiányolja a nagyobb külföldi neveket, az új helyszíneket és a sűrűbb programot. Amikor azonban egy esemény kisebb előadókkal vagy feltörekvő hazai DJ-kkel készül, már jóval kevesebben mozdulnak meg.
A kisebb szcénákban mindenhol probléma, hogy a közönség a biztos neveket választja. A kérdés inkább az, hogy lehet-e hosszú távon komoly közösséget építeni, ha mindenki csak akkor jelenik meg, amikor már ismert fellépő kerül a plakátra.
Egy új DJ nem egyik napról a másikra válik headlinerré. Ahhoz először lehetőséget kell kapnia, a közönségnek pedig el kell mennie megnézni.
A DJ-k sem mindig tesznek eleget
A másik oldalon a DJ-knek is van felelősségük. Nem elég ugyanazt a néhány közismert tracket lejátszani, majd a buli után azt mondani, hogy nincs érdeklődés az új zenék iránt.
A közönség sokszor azért nem kapcsolódik egy előadóhoz, mert nem kap kapaszkodót. Nincs rendszeres kommunikáció, kevés a saját zene, hiányzik az egyéni karakter, és a fellépések sem különböznek eléggé egymástól.
Egy DJ-nek ma már nemcsak zenét kell játszania. Érdemes megmutatnia, mit képvisel, milyen hangzást szeret, és miért érdekes az ő szettje. Ha mindenki ugyanazt a sablont követi, nehéz elvárni, hogy a közönség különbséget lásson az előadók között.
A közönség tényleg csak a nagy nevekre kíváncsi?
A magyar rajongók sokszor azt mondják, hogy a hazai szcéna nem ad nekik elég minőségi zenét. Közben a közösségi médiában gyakran azok a tartalmak kapják a legtöbb reakciót, amelyek külföldi fesztiválokról, nagy nevekről vagy jól ismert klasszikusokról szólnak.
A hazai előadók új megjelenései sokkal kisebb figyelmet kapnak. Egy friss tracket kevesebben hallgatnak meg, egy helyi eseményre kevesebben váltanak jegyet, egy feltörekvő DJ nevét pedig sokan csak akkor jegyzik meg, amikor már külföldön is szerepel.
Ez kényelmes hozzáállás. A közönség minőségi szcénát akar, de nem mindig akar részt venni annak felépítésében.
A „magyar úgysem elég jó” hozzáállás
A hazai előadók helyzetét az is nehezíti, hogy sokan már a megjelenés előtt leírják őket. Ha egy magyar producer új zenét ad ki, egyesek automatikusan összehasonlítják a legnagyobb nemzetközi nevekkel.
A fejlődéshez természetesen kell kritika. A vak rajongás nem segít. A különbség azonban nagy a szakmai vélemény és a reflexből érkező lesajnálás között.
Egy kezdő vagy középhaladó producer nem feltétlenül fog elsőre olyan hangképet készíteni, mint egy évtizedek óta működő stúdiócsapat. Ettől még lehet benne ötlet, energia vagy olyan saját hang, amely később értékessé válhat.
Ha minden hazai próbálkozás csak negatív reakciót kap, nehéz lesz elvárni, hogy újabbak kövessék.
A DJ-knek is ki kell lépniük a komfortzónából
A hazai DJ-k gyakran ugyanazokat a biztosan működő zenéket használják. Ez érthető, hiszen senki nem akar üres táncteret. Hosszú távon azonban ez egyhangúsághoz vezethet.
Egy jó szett nem feltétlenül attól működik, hogy minden track ismert. A közönség sokszor akkor reagál igazán, amikor valami újat hall, amelyet később a bulihoz köt. Ehhez viszont kell némi kockázatvállalás.
A DJ-knek új zenéket kellene mutatniuk, saját szerzeményeket kellene tesztelniük, és többet kellene kommunikálniuk a fellépéseikről. Nem minden ismeretlen track lesz telitalálat. De ha senki nem próbálkozik, új kedvencek sem születnek.
Ki öli meg valójában a szcénát?
A válasz valószínűleg nem az, hogy kizárólag a DJ-k vagy kizárólag a közönség.
A szcénát az öli meg, amikor a közönség csak a már befutott nevekre kíváncsi, az előadók nem vállalnak egyéni irányt, a szervezők pedig ugyanazt a receptet ismétlik. Ehhez társul a folyamatos összehasonlítás, a túl gyors ítélkezés és az érdektelenség az új zenék iránt.
A közeg akkor kezd el növekedni, amikor mindenki hozzátesz valamit. A rajongó jelen van a kisebb bulin is. A DJ nemcsak lejátsza a legújabb slágereket, hanem saját karaktert épít. A szervező pedig nem kizárólag a biztos jegyeladásban gondolkodik, hanem teret ad az új arcoknak.
Nem a magyar hardstyle gyenge, csak nem kap elég időt
A magyar hardstyle-szcéna nem attól lesz erősebb, hogy mindenki ugyanazokat a külföldi neveket követi. Saját előadók, saját bulik és saját történetek nélkül nem alakul ki valódi helyi identitás.
Ehhez idő kell, és közben lesznek gyengébb zenék, rosszabb esték és félresikerült próbálkozások is. Ez minden fejlődő színtér része.
A kérdés az, hogy hajlandóak vagyunk-e ezeket fejlődési állomásként kezelni, vagy minden hibánál kijelentjük, hogy a magyar hardstyle menthetetlen.
Mert ha csak akkor támogatunk egy előadót, amikor már külföldön is bizonyított, akkor nem közösséget építünk. Csak késve ismerjük fel azt, amit korábban mi magunk is segíthettünk volna megszületni.
