A hardstyle-kultúra Magyarországon kicsi, de nem láthatatlan. Vannak bulik, hazai DJ-k és producerek, valamint régi motorosok, akik évek óta követik a műfajt. A saját Facebook-csoportunk, Facebook-oldalunk és weboldalunk aktivitását nézve mégis úgy tűnik, hogy a közösségi részvétel alacsonyabb annál, mint amit a jelenlévő érdeklődés alapján várnánk. Kevés beszélgetés alakul ki, a megosztások és az érdemi reakciók pedig rendszertelenek.
Kapcsolódó cikk: A magyar hardstyle-szcéna nagyobb, mint hinnéd – csak kevesen beszélnek róla
Ez a saját Facebook-felületeink és weboldalunk aktivitásából levont szerkesztői megfigyelés, nem a teljes magyar hardstyle-szcénára kiterjedő, reprezentatív kutatási eredmény. Az általunk kezelt felületeken látható online csendből nem lehet megállapítani, hogy hányan hallgatnak otthon zenét, beszélnek róla privát üzenetben, vagy követik a szcénát más felületeken.
A csendből önmagában nem következik az érdektelenség. Inkább az látszik, hogy sokan hallgatóként, nem pedig aktív résztvevőként vannak jelen. Elolvassák, ki érkezik egy eseményre, megnézik a videót vagy végighallgatják a szettet, aztán továbblépnek. Egy közösség erejét viszont az is mutatja, hogy a tagok mennyi időt és figyelmet szánnak egymásra.
A hardstyle-kultúra több a buliknál
Egy zenei szcéna nem pusztán a fellépésekből áll. A hardstyle-kultúrához hozzátartozik az is, hogy mit hallgatunk otthon, melyik előadót ajánljuk másnak, beszélünk-e egy új megjelenésről, vagy megosztjuk-e azt a zenét, amely hónapok óta velünk van. Ezek apró dolgoknak tűnnek, de nélkülük a közeg könnyen eseménynaptárrá szűkül.
A saját felületeinken azt látjuk, hogy egy nagyobb buli híre könnyebben indít reakciókat, mint egy új hazai felvétel, egy producer bemutatkozó anyaga vagy egy zenei elemzés. Egy eseményhez konkrét dátum és helyszín kapcsolódik. Egy új zenét viszont meg kell hallgatni, majd véleményt kell róla formálni.
Közben éppen a zenei tartalmakból derülne ki, mi érdekli igazán a közösséget. Melyik irányt szeretik a legtöbben? Mennyire van igény klasszikus hardstyle-ra, euforikus hangzásra, rawstyle-ra vagy hardcore-ra? Melyik hazai névnek van saját karaktere? Ezekre a kérdésekre nem egyetlen lájkból, hanem folyamatos beszélgetésből lehetne választ kapni.
Mi állhat a kevés nyilvános reakció mögött?
Az egyik lehetséges ok maga a méret. Egy kisebb szcénában gyakran átfednek az ismeretségi körök, ezért egy kritikusabb vélemény személyesebbnek tűnhet. Lehet, hogy emiatt többen inkább nem írnak semmit. Ez csak egy magyarázat a több közül, nem bizonyított általános szabály.
Az online felületeken az is számít, hogyan kérdezünk. Egy plakát vagy egy megjelenési hír önmagában nem feltétlenül indít beszélgetést. Ha a poszt konkrét kérdést tesz fel vagy választási lehetőséget ad, könnyebb rá reagálni. A tapasztalatunk szerint az ilyen bejegyzések világosabb belépési pontot kínálnak a közönségnek.
A hardstyle-ról szóló beszélgetések szakmai belterjessé válhatnak. Egy új érdeklődőnek nem biztos, hogy világos, mi a különbség a rawstyle, az XTRA Raw, az euphoric vagy a classic hardstyle között. Ha kérdez, nem kioktatásra van szüksége, hanem válaszra. A közösség akkor tud bővülni, ha az újonnan érkezők nem érzik úgy, hogy előbb vizsgát kell tenniük a műfajból.
Az online aktivitást ráadásul nehéz egy az egyben a közösség állapotaként értelmezni. Lehet, hogy valaki privát üzenetben beszél zenéről, több különálló csoportot követ, vagy egyszerűen nem szeret nyilvánosan kommentelni. Az algoritmusok sem minden követőnek mutatják meg ugyanazokat a posztokat. Ezek a szempontok árnyalják a képet, de nem oldják fel az alacsony látható részvétel problémáját.
Hogyan válhat aktívabbá a magyar hardstyle-közeg?
Nem kell mindenkinek hosszú kritikát írnia vagy minden eseményen ott lennie. Egy értelmes komment, egy új előadó zenéjének megosztása, egy rendezvény ajánlása vagy egy barát elhívása is számít. Ezekből áll össze az a nyilvános jelenlét, amely láthatóbbá teszi a hazai közeget.
Az oldalak és a csoportok ebben csak részben tudnak változást hozni. Lehet vitaindító posztokat készíteni, hazai zenéket bemutatni, közös zenehallgatást szervezni, szavazásokat indítani, vagy megkérdezni a követőket, milyen tartalmakat szeretnének. Ezek működéséhez viszont kell egy közönség, amely válaszol is. A beszélgetések akkor indulhatnak el, ha valaki megteszi az első lépést.
A szervezőknek szintén van mozgásterük. Egy buli nemcsak a line-upról szólhat, hanem előzetes bemutatkozásokról, közönségtalálkozóról vagy olyan programról is, amely közelebb hozza egymáshoz a közönséget és az előadókat. A kisebb események egyik előnye a személyesebb kapcsolat lehet.
A Hard Lake korábbi, ingyenes és becsületkasszás kiadásai például ilyen találkozási pontot kínáltak. Nem mindenki tud társasággal érkezni egy rendezvényre, egy nyitott és közvetlen közegben viszont az egyedül érkezők is könnyebben köthetnek új ismeretségeket. Egy ilyen esemény nemcsak zenei program, hanem természetes találkozási pont is lehet a közönség számára.
Ebben segítséget jelenthet a fejlesztés alatt álló Hungarian Hardstyle mobilalkalmazás is. Ha a hírek, az események, a hazai előadók és a közösségi funkciók egy helyen érhetők el, könnyebb lehet megtalálni a kapcsolódási pontokat. Az alkalmazás önmagában nem helyettesíti a közösségi részvételt, de egyszerűbbé teheti, hogy valaki reagáljon egy hírre, jelezze, melyik eseményre készül, vagy felfedezzen egy új hazai nevet.
A jelenlegi tervek szerint az appban eseményhez kapcsolódó közösségi funkciók és Meetup-lehetőség is helyet kapnak. A felhasználók jelezhetik, hogy melyik eseményre készülnek, és megtalálhatják azokat, akik hasonlóan terveznek. Ez különösen annak lehet hasznos, aki érdeklődik egy hardstyle-rendezvény iránt, de jelenleg nincs kivel elindulnia.
Közös felelősség és közös lehetőség
A látható aktivitás alakulása több szereplő együttműködésén múlik. Ha egy oldal kizárólag plakátokat és linkeket tesz közzé, egy előadó pedig főleg új megjelenéseknél kommunikál, nehezebb folyamatos közösségi jelenlétet kialakítani. A bejegyzések akkor segítenek igazán, ha egyértelmű kapcsolódási pontot kínálnak.
A változás sem várható kizárólag a szervezőktől és a DJ-ktől. Egy kis szcéna nem tud úgy működni, mint egy globális fesztiválmárka, ahol külön csapat készíti a tartalmakat és kezeli a kommunikációt. Egy kisebb hazai közegben egy-egy megosztás és ajánlás láthatóbb hatást gyakorolhat.
Szerintem a magyar hardstyle-kultúra egyik fő kihívása nem a tehetség vagy a lelkesedés hiánya. Inkább az látszik, hogy a meglévő lelkesedés ritkán válik nyilvános, közös aktivitássá. Sokan pontosan tudják, melyik előadót szeretik, melyik korszak áll hozzájuk közel, vagy melyik eseményt várják. A közösség abból épül, amit egymással is megosztunk.
Mitől lehetne élőbb a magyar hardstyle-közeg?
Elsőként nem több tartalom kellene, hanem több olyan bejegyzés, amelyre könnyű reagálni. Egy egyszerű kérdés arról, hogy ki melyik klasszikus felvételt választaná, jobb belépési pont lehet, mint egy általános „mit gondoltok?” poszt. A hazai előadók bemutatása sem merülhet ki egy névben és egy linkben: néhány mondat arról, milyen irányt képviselnek, már beszélgetést indíthat.
Hasznos lenne néhány rendszeres közösségi formátum is: havi hazai zeneajánló, új megjelenések közös értékelése, esemény előtti találkozó vagy régi klasszikusok kibeszélése. Ezek következetes, ismétlődő alkalmak lehetnének.
A látható aktivitást nem érdemes kizárólag számokban mérni. Egy kis csoportban húsz valódi hozzászólás többet érhet, mint több száz üres reakció. A közönség sokszor akkor szólal meg, ha a poszt konkrét kérdést ad neki, és nem pusztán egy információt közöl.
A magyar hardstyle-kultúra nem attól lesz erősebb, hogy nagyobbnak mutatjuk a valóságos méreténél. A következő lépés az lehet, hogy a jelenlegi közönség több alkalmat kap a kapcsolódásra, és él is ezekkel. A hazai közeg akkor válik láthatóbbá, ha a hallgatás mellett ajánlások, kérdések és valódi beszélgetések is megjelennek.
