A The Pitcher – Serenity a 2000-es évek végének egyik olyan hardstyle-felvétele, amelyben a dallamosság és a klub energiája természetesen talál egymásra. A csütörtöki #TBT-ben ezt a régi hangulatot idézzük fel.
Kapcsolódó cikk: #TBT: Technoboy – Rage, a korai hardstyle egyik időtálló darabja
Miért működik még mindig a The Pitcher – Serenity?
A Serenity nem akarja túlmagyarázni a saját szerepét. Felépít egy tiszta, könnyen megjegyezhető témát, hagy neki időt kibontakozni, aztán a kickekkel visszatereli a tánctérre. Ettől a zene egyszerre hat közvetlennek és részletesnek. Van benne lendület, de nem rohan előre mindenáron.
A The Pitcher névhez sokaknak éppen ez a fajta hardstyle társul: érzelmes harmóniák, határozott groove és olyan break, amelyet nem kell hangos effektekkel megtámasztani. A Serenity az egykori Superplastik-korszak hangulatát is jól megmutatja. A kiadvány 2009-ben jelent meg a Serenity / Our Core EP részeként.
Régi hardstyle-hangzás, amely nem porosodott meg
A klasszikus hardstyle egyik erőssége az arányérzék volt. A dallam nem díszítésként került a zene fölé, hanem a track gerincét adta. A Serenityben ezért nem különül el élesen a „szép” rész és a kemény drop. A kettő ugyanannak a gondolatnak két oldala.
Ez a megközelítés ma is működik, mert nem egy rövid életű trendből indul ki. A felvételnek van saját karaktere, miközben nem veszti el azt a klubközpontú egyszerűséget, amely miatt egy régi hardstyle-szettben azonnal helyet talál magának. A reverse bass közeli lüktetés, a dallam és a feszes dobmunka együtt olyan hangulatot ad, amelyet néhány ütem után fel lehet ismerni.
A Serenity helye a csütörtöki TBT-ben
A mai, gyorsan változó hard dance-környezetben különösen jó visszahallgatni egy olyan zenét, amely nem akar mindenáron nagyobbat mondani az előzőnél. A Serenity nem a legkeményebb kickkel, nem egy látványos fake droppal és nem egy túlzsúfolt climaxxal marad emlékezetes. A hangulatával teszi.
Ha valaki most ismerkedik a klasszikus hardstyle-lal, The Pitcher felvétele jó kiindulópont. Megmutatja, hogyan lehet egy zene dallamos anélkül, hogy elveszítené a súlyát, és energikus úgy, hogy közben marad benne levegő. Ezért került most a TBT-be: a Serenity nemcsak egy régi kedvenc, hanem egy korszak hangzásának tömör lenyomata.
