A Spanyol Wololo Sound oldalnak néhány nappal ezelőtt a Maniacs Fesztivál keretében lehetősége nyílt szemtől szembe beszélgetni a hard szcéna egyik legtrendibb előadójával. Ő Mees van den Berg, ismertebb nevén Vertile és szót ejtettek a jelenlegi időszakáról, a hard szcénáról alkotott elképzeléseiről, a nemrég bemutatott élő show-járól és még sok minden másról. Íme!

Kapcsolódó: Headhunterz interjú a Wololo Sound jóvoltából!

Wololo Sound: Szia Mees, köszönjük szépen, hogy elfogadtad ezt az interjút, örülünk, hogy köztünk vagy! Azzal szeretnénk kezdeni, hogy a kezdetekről kérdezünk. Tudjuk, hogy nagyon fiatalon kezdted a zenei világot, és hogy több álnevet is használtál producerként a mostani előtt. Mesélnél nekünk arról az útról, ami odáig vezetett, ahol ma tartasz?

Vertile: Körülbelül 15 éves koromban kezdtem el zenét készíteni, zenekarok számára producerkedtem és masteringeltem a számokat. Én készítettem a dalaikat. A saját zenémet 2015-ben kezdtem el kreálni, olyan volt, mint a future bass vagy a house, aztán valamiért felfedeztem a hardstyle-t. Elmentem egy buliba, és nem voltam biztos benne, hogy tetszeni fog a hardstyle… és a többi már történelem.

Igazából elég későn fedeztem fel a hardstyle-t. És igen, a Vertile előtt volt még néhány más álnevem is, de nem volt semmi komoly. A Vertile volt az első komoly lépés a karrieremben.

WS: Az elmúlt 2 évben sikerült kivívnod magadnak egy helyet a hard szcéna legjobb előadói között. Olyan óriásokkal dolgoztál együtt, mint Headhunterz, Rebelion, D-Sturb… Még néhány himnuszt is kiadtál olyan nagy fesztiválokra, mint a Shockerz és a REBiRTH. Mit gondolsz, mi volt a kulcsa annak, hogy ilyen rövid idő alatt ekkora sikert értél el?

V: Azt gondolom, hogy mivel egy másik zsánerből jöttem, ez segített abban, hogy más szemszögből lássam ezt a műfajt, mert nyilvánvalóan más a szemléletem. Én csak a magam módján csináltam a dolgokat, tudod, és talán mások is tettek olyan dolgokat, amiket már korábban is megtettek, de én nem voltam tudatában. Én csak megcsináltam, és úgy tűnt, hogy az embereknek tetszett. Aztán igen, egyre több emberhez jutott el, és stílus lett belőle, vagy valami ilyesmi, szóval azt hiszem, ez a kulcsa annak, amit teszek.

WS: Mit mondanál, melyik volt az a dal, ami a legtöbbet segített abban, hogy elismertebbé válj az iparban?

V: Azt hiszem, ez a ‘Together We Grow’, de előtte a ‘Change This Place’ volt 2020-ban, igen, amikor D-Sturb többször is lejátszotta a livestreamjeiben, mert akkor nem voltak bulik a koronavírus miatt. Először a Reverze-en játszottam le. Elég jó volt, akkor hallottam először a közönséget sikítani.

WS: A szcéna követői azt tapasztalják, hogy amit korábban hardstyle-ként ismertünk, az egyre inkább rawstyle-nak tűnik. Mit gondolsz erről az új trendről?

V: Nos, szerintem a hardstyle-nak önállóan kell léteznie. Bármennyire is szeretem a kemény dolgokat, a dübörgő kickeket, a torzítást és így tovább, úgy gondolom, hogy a zene kulcsa általában a zeneiség, a dallam és az érzés. És ha mindez eltűnik, nem tudom, mi lesz ezzel a műfajjal, de természetesen mindig megpróbálom fenntartani mindazok számára, akik szeretik. És hogy válaszoljak a kérdésedre, nagyon szeretek a raw felé mozdulni, de tényleg úgy gondolom, hogy a hardstyle-nak is ott kell maradnia, mint alapnak, tudod.

WS: Továbbá, a raw szcénán belül általában és a ti zenéteken belül különösen az úgynevezett zaagkick-ek jelentek meg, amelyek mindenféle véleményt kiváltanak. Mi a véleményed róluk? Úgy érzed, hogy több szeretet vagy gyűlölet van iránta, amikor a színpadon állsz és látod az embereket a táncparketten?

V: Nos, az a helyzet, hogy hatalmas reakciót vált ki a közönségből, de vannak az interneten olyanok, akik túl sokat kritizálnak. Engem nem zavar a véleményük. Amíg nem viszed túlzásba a zaagkickeket, addig rendben van, mert nem akarunk egész órán át zaagkickeket. Az nem lenne jó móka. Tudod, egy dalt szerkeszteni jó buli. De szerintem a zaag után nincs semmi, szerintem ez a legextrémebb hangzás, ami létezik.

Szóval igen, ellentmondásosak, de ha nem viszed túlzásba, akkor szórakoztató, ha jól csinálod, akkor élvezetes. Nem kellene mindannyiunknak felugrani a szekérre. Szerintem ez mindent túl nehézzé tesz. Szerintem az emberek egy idő után el fognak menni. Ezért akarom megtartani a zeneiséget, mint a munkám lényegét.

WS: Tavaly jelent meg a ‘Before I Wake’, a Headhunterzzel való közös munkád. Milyen érzés volt számodra egy „gyerekkori hőssel” együttműködni, ahogy egy Instagram-posztod képaláírásában fogalmaztál?

V: Ez csak vicc volt! Tudod miért? Willem adta az egyik gyerekkori rajzfilmem, a Rocket Power hangját. Ezért tettük az arcát a képre, és senki sem értette, bár gondoltuk, hogy néhányan talán értik. Néhány számítógépes játéknak is ő adta a hangját, amivel én is játszottam, és amikor rájöttem, azt mondtam: „Hé, te adtad a hangját? Ez király!”. A legtöbb ember azt mondta: „Te vagy Headhunterz!” Én meg: „Haver, te adtad a hangodat annak a rajzfilmnek?”.

WS: A következő kérdés a netes pletykák után kötelező: új közös munkára készülsz?

V: Ezt hamarosan megtudod 😉

WS: A ‘Simulation’ több mint egy évvel ezelőtti kiadása után Rebelionnal közösen mutattátok be új közös munkátokat a Qlimaxon: a ‘Numb’-ot. Ez a zene néhány hete jelent meg, és a közönség fogadtatása nem is lehetne jobb. Miért döntöttetek úgy, hogy feldolgozzátok ezt a Linkin Park-klasszikust? Mi volt a szám kreatív folyamata?

V: Azért csináltuk, mert Gary, Raymond és én imádjuk a Linkin Park zenéjének és az akkori rockzenének azt a korszakát, mint például a ‘Meteora’ című albumot, ami az első nagy slágerük volt, és amivel az összes nagy fesztivál főszínpadára felkerültek. A ‘Numb’ a gyerekkori kedvenc dalunk volt, így muszáj volt megcsinálnunk, és meg is csináltuk. Ami a kreatív folyamatot illeti, nagyon sok volt az ide-oda ingázás köztünk, mert nem tartózkodtunk ugyaban az országban szinte soha. De igen, sosem ültünk le igazán vagy ilyesmi. Csak küldözgettük egymásnak.

WS: Pontosan ezekben az általam említett dalokban van valami közös: te állsz az ének mögött. A legutóbbi REBiRTH-on mutattad be az új „Dimension X” show-dat, amelyben amellett, hogy a deszkákon álltál, a mikrofonhoz ragadtál, hogy a saját dalaidat énekeld, amire eddig még nem volt példa a színtéren. Hogyan jött ez az ötlet, mit éreztél az előadás előtt és után? Láthatjuk-e ezt a liveactet más fesztiválokon is ebben a szezonban?

V: Nos, mindenki azt mondta nekem: „Meg kéne csinálnod”, én pedig nemet mondtam… Az előadás után megkönnyebbülés volt, mert a közönség nagyon jól fogadta, de az előadás előtt nagyon ideges voltam, nem beszéltem, a saját világomban voltam. Ezeken a rendezvényeken (Maniacs Fesztivál) nem annyira történik meg velem, de a nagyobb rendezvényeken igen, amikor a közösségi médiában mutatok be valamit, és az emberek odamennek, és meg akarják nézni. Mi van, ha elrontod?

És igen, sokszor fogjuk ezt csinálni. Minden ‘Dimension X’ szettben lesz vokál. Én tényleg megpróbálok nem énekelni ezeken (Maniacs). Meg akarom csinálni, és mindenki kéri, hogy csináljam meg, de azt akarom, hogy valami különleges legyen.

WS: Igaz, hogy – mint mondtuk – rövid pályafutásod ellenére máris a hard szcéna csúcsán vagy. Milyen álmaid vannak még, amelyeket teljesítened kell? Tartogatsz még valamilyen meglepetést rövid vagy középtávon?

V: Természetesen továbbra is sikeres akarok lenni, de azt is szeretném, hogy továbbra is elégedett legyek azzal, amit csinálok, hogy bemutathassam, és hogy a közönséget is boldoggá tegyem. Ha ez egyszerre tesz elégedetté engem és a közönséget is, akkor mindenki nyer. Ezt az érzést szeretném fenntartani.

Ami a meglepetéseket illeti, sok kollaborációra számíthatsz nagyszerű előadókkal.

WS: Most jöttél le a Maniacs Fesztivál színpadáról, a Pinto Sala Groove-ban. Ez az első rendezvénye ennek a fesztiválnak, de a line-up és a résztvevők a nagy események szintjén mozognak. Mit gondoltál a madridi közönségről?

V: Négyszer voltam itt. Először 2022 januárjában a Fabrikban, de voltam már a Megapanicban és a Super Voltban is, és minden alkalommal, amikor idejövök, egyre több embert látok, és nagyon jó látni, hogy ez más országokban is fejlődik. Mindig nagyon szeretem a spanyol közönséget, és ugyanez a helyzet az emberekkel is. Nagyon befogadóak vagytok, és ezt szeretem.

WS: Köszönjük szépen az interjút, reméljük, hogy hamarosan újra találkozunk Spanyolországban!

V: Nekem is! Öröm volt!

Az interjút Fernando Juárez készítette a Wololo Sound oldalnak