Az Atmozfears hardstyle-ról alkotott véleménye szerint a műfaj egyik legnagyobb problémája nem a zene minősége, hanem az egyéniség fokozatos eltűnése. A producer a PLAFONDDIENST – De Hardstyle Podcast legújabb epizódjában arról beszélt, hogy a műfajnak kevesebb trendet kellene követnie, és több előadónak kellene saját irányt keresnie.

Kapcsolódó cikk: Sound Rush és Atmozfears: új EP és Formáció!

Tim már közel másfél évtizede jelen van a hardstyle-ban. Ez idő alatt több korszakváltást is megtapasztalt, ezért pontosan látja, hogyan alakult át a műfaj hangzása és működése. Szerinte ma is rengeteg igényes zene készül, de nehezebb megtalálni azokat a felvételeket, amelyek valóban felismerhető karakterrel rendelkeznek.

Nem a minőség tűnt el, hanem a felismerhető karakter

Atmozfears nem állítja, hogy a jelenlegi hardstyle gyenge lenne. Inkább azt érzi, hogy a nagy mennyiségű új megjelenés között egyre ritkábban találkozik olyan zenével, amelynek már az első pillanataiban felismerhető az alkotója.

A producer szerint korábban akár egyetlen másodpercnyi részletből is meg lehetett mondani, ki készítette az adott felvételt. Ma sokkal több a hasonló hangzás, ezért a hallgatónak és az előadónak is nehezebb megkülönböztetni az igazán saját ötleteket.

Ez a jelenség nem kizárólag a producerek hibája. A hardstyle folyamatosan változó színtér, ahol egy-egy sikeres hangzás gyorsan követőkre talál. A probléma akkor kezdődik, amikor egy működő recept már nem kiindulópont, hanem kötelező sablon lesz.

Dual Damage és a trendek gyors másolása

Az interjúban Dual Damage neve is előkerült példaként. A duó erős, könnyen felismerhető hangzással tört be, amely rövid idő alatt nagy hatást gyakorolt a hardstyle-közegre.

Atmozfears szerint azonban sokan nem a saját útjukat keresik, hanem azonnal ugyanabba az irányba indulnak. Ha egy stílus sikeres lesz, a színtér jelentős része követni kezdi. Így egy rövid időre egységesebbnek tűnhet a hangzás, miközben az előadók közötti különbségek elmosódnak.

Ez nem azt jelenti, hogy egy producer nem meríthet mások munkájából. A zenei fejlődés mindig hatásokból is épül. A különbség az utánzás és az inspiráció között ott van, hogy a készítő hozzáad-e valami sajátot az átvett ötlethez.

Amikor az előadó fontosabbá válik, mint maga a zene

Atmozfears a problémát nem csak hangzásbeli kérdésként látja. Szerinte az artist brand, az online jelenlét és a láthatóság ma sokszor legalább olyan fontos, mint maga a zene.

Ez részben érthető. Egy előadónak ma nem elég zenét készítenie: tartalmakat kell gyártania, folyamatosan jelen kell lennie a platformokon, és olyan vizuális világot kell kialakítania, amely néhány másodperc alatt felismerhető. A kockázat akkor jelenik meg, amikor a zene már csak az előadó teljes online csomagjának egyik eleme lesz.

A hardstyle közönsége közben továbbra is új felvételeket keres. Ha azonban a branding és a rövid formátumú tartalom kerül előtérbe, könnyen háttérbe szorulhat az a kérdés, hogy mitől működik maga a produkció. A személyiség fontos, de nem helyettesítheti a zenei ötletet.

A pandémia alatt több tér jutott a kísérletezésnek

Érdekes módon Atmozfears a pandémia időszakára nem kizárólag nehéz korszaként tekint. A fesztiválok leállása és a kereskedelmi nyomás csökkenése több előadónak lehetőséget adott arra, hogy újra kísérletezzen.

Ebben az időszakban hosszabb zenék, szokatlanabb struktúrák és kevésbé kiszámítható felépítések is készültek. A Qlimax – The Source projektje is olyan korszakot képviselt, amelyben nem az volt az elsődleges cél, hogy egy felvétel néhány másodperc alatt azonnal hasson.

Atmozfears saját példaként az „In The Cold” című, közel ötperces felvételt említi. Szívesen készítene több olyan zenét, amely történetet mesél, és nem kizárólag egy gyors drop köré épül. A jelenlegi piaci logika azonban kevésbé kedvez az ilyen produkcióknak.

A streamingplatformok és a közösségi oldalak rövidebb figyelmi ciklusokat hoztak létre. Az előadók ezért gyakran már a zene elején igyekeznek megmutatni a legerősebb részt. Ez működhet a hallgatói elérés szempontjából, de közben leszűkítheti a dalszerkezetek lehetőségeit.

Nem visszatérés kell, hanem új irány

Atmozfears szerint az euphoric hardstyle-nak nem egyszerűen vissza kell térnie. A műfajnak inkább tovább kell lépnie, és újra meg kell találnia azt a szabadságot, amelyben a producerek mernek kockáztatni.

Ez nem feltétlenül jelent radikális hangzásváltást. Egy új ötlet lehet egy szokatlan szerkezet, egy váratlan hangszín, egy hosszabb felépítés vagy akár egy olyan dallam is, amely nem illeszkedik tökéletesen az aktuális trendekhez.

A producer olyan zenéket szeretne hallani, amelyek kizökkentik a megszokott gondolkodásból. Nem feltétlenül a legkeményebb vagy a leggyorsabb produkciót keresi, hanem azt, amelyik felvet egy kérdést: mi történt most, és miért működik mégis?

2027 lehet a hardstyle éve?

A PLAFONDDIENST-epizód végén elhangzik egy optimista üzenet: 2027 a hardstyle éve lehet. Ez nem hivatalos iparági előrejelzés, inkább egy alkotói remény, amely jól összefoglalja Atmozfears hozzáállását.

A műfaj jövője nem attól függ, hogy eltűnnek-e a trendek. Inkább attól, hogy az előadók képesek lesznek-e úgy használni őket, hogy közben megőrzik a saját hangjukat. A hardstyle akkor marad izgalmas, ha nem mindenki ugyanabba az irányba indul el.

Az Atmozfears-szel készült PLAFONDDIENST-epizód már elérhető a podcast hivatalos felületein, a YouTube-verzióhoz pedig angol felirat is készült.

Forrás: Hard News. A podcast epizód a PLAFONDDIENST hivatalos oldalán érhető el.