Őrületes éjszakán vagyunk túl. Életem egyik legnagyobb bulija volt, és kijelenthetem, hogy számomra ez volt az eddigi legjobb, legélvezetesebb magyar hard music esemény. Mindezt úgy mondom, hogy ki nem állhatom a piep kicket, vagy az uptempo zenéket úgy általában. Le lehet vele üldözni a térképről. És mégis – ez valahogy zseniális volt.

Kapcsolódó: 2023.05.28 – Armageddon pres. GPF – Képek!

Ezen az estén Murphy törvénye volt érvényben, ami elromolhatott, az el is romlott – a szervezők hibáján kívül. Végül minden megoldódott, de kemény menet volt. A váratlan akadályok közül ledfal volt a legnagyobb kihívás. A legviccesebb pedig az volt, hogy az elektromos matracpumpa majdnem leégett, és két gumikuki felfújása után masszív penetráns égett szagot árasztott magából a berendezés, miután felforrósodott. Szerencsére voltak már fent páran a VIP vendégek közül, így végül öten felfújtuk szájjal a 15 darabot. Ez már önmagában megadta az alap partyhangulatot párunknak, de a java eztán jött.

A fallikus kreálmányok készenlétbe állítására rögtönzött csapatépítő tréning után úgy döntöttem, eltűnök. Rohanok is lefelé a lépcsőn, amikor jön velem szembe Denoiser, egy kedves Úriemberrel.

• Ő a GPF. – Mondta. Tudtam, hogy jól hallom, de reménykedtem, hogy mégsem – kicsit tartottam ettől a pillanattól.
• Ő a GPF! – Jött is a megerősítés még hangosabban. Bemutatkoztunk, kezet fogtunk.

Greig (GPF) egy rendkívül barátságos, mosolygós ember. Olyan, akiből soha nem néznéd ki, miket művel a színpadon. Bekísértük a VIP szobába, és ahogy sejtettük, rögtön lerohanták. Mindenkivel közvetlenül beszélgetett, természetesen mozgott közöttünk. Alig pár percet tartózkodott a csak neki fenntartott privát szobában. Nagyon jó volt látni, hogy mennyire nyitott a közönségével, mindenkivel összeáll egy fotóra, aki kéri. Két órával a szettje előtt érkezett, és ebből a legtöbb időt a partyvendégekkel töltötte, ami számomra csodálatra méltó.

Siderunners játszott, amikor a ledfal életre kelt. A közönség hirtelen felsikoltott, ahogy felvillant a kivetítő. Ez volt az a pont, ahol minden összeállt, és minden rendben volt – Denoiser négy órás küzdelme után. Ekkorra már a magyar Dj-k remekül megteremtették az atmoszférát. Siderunners épp a DJ pulton állt – jellemzően erőteljes, de egyszerre érzelmeket keltő és epikus szettjének a vége felé. Itt már a BPM az egekben volt, ahogy a hangulat is.

Öt felfújható 80 centis gumipénisszel a kezemben a dj pult felé haladva hallottam a közönségből az eufórikus kiabálásokat, hogy „mindjárt kezdődik”. „Mindjárt jön!” „Jön már, jön már!”

Nagyon várta már mindenki a GPF show-t, teljesen meg volt vadulva a tömeg. Mégis a normális módon. Semmi túlkapás, semmi rombolás. Valahogy ez jellemző a magyar Hardcore közönségre – és ezt már más szórakozóhelyekről is hallottuk – hogy nagyon erőteljes, nagyon kemény a zene, nagyon tudnak tombolni, de hely szempontjából a legjobb, legkulturáltabb társaság. A boldog, mosolygó arcok, jelmezek, maszkok, szivacs falloszok összképének a hangulata átjárta a helyet. Ebből az érzésből egyszerűen nem lehetett kimaradni. Ez olyan, ami elragad, és visz.

És egyszer csak elkezdődött. A tér elsötétedett, apró kék fénypontok a kivetítőn, és a közönség egyszerre skandálta, hogy GPF, GPF, GPF! Felülről a korlát mellől be lehetett látni a helyet, a tömeget, a színpadot, a táncteret. Igazi eufórikus emelkedett hangulat volt. Azt hiszem ez az – a Headhunterz által is állandóan emlegetett – hatalmas szeretet-flash, amiről rendszeresen hallhatunk. Távolról sem az az „ordenáré f*szos buli” volt, aminek sokan gondoltuk, vagy aminek annyiak számára kívülről látszik. Hozzájárult ehhez az érzéshez Greig lenyűgöző személyisége, a gyönyörű fények, a szikragépek. Greig a színpadon teljesen átváltozott, és szakadt belőle a trollkodás. Ahogy a résztvevők sem voltak vele másképp. Egy idő után lementem táncolni, és az érzés a szett végéig kitarott, sőt fokozódott. Sokan még napokig a hatása alatt voltunk, és vagyunk is.

Most akkor bulizzak és táncoljak, vagy betegre röhögjem magam?

A zenék is zseniálisak voltak, sőt, zeneileg volt itt minden. Handsup, pop zene, happy hardcore és sok minden más.
Igazuk van azoknak az előadóknak, akik azt vallják, kell ismert popslágereket feldolgozni. A közönség azt szereti, amit tud énekelni. Itt ez teljes mértékben ki volt maxolva. Rengeteget táncoltunk, énekeltünk, majd a vadabbnál vadabb piep kickek hatására minden lehetőségünk megvolt kiengedni a hétköznapok feszültésgét. Aminek lássuk be, napjainkban hatalmas létjogosultsága van. A divatos zenék, GPF egyedi kreálmányai, és a fark!-ok váltakozásában volt lehetőségünk teret adni az együtt bulizásnak, örülni egymásnak, és beinteni mindennek, ami csak a külvilágban zavar. Mondhatni, egy „next level Suttyó Diszkó” keretein belül felváltva tomboltunk tinédzserkorunk, gyerekkorunk, és napjaink slágereire, és mutattunk meghosszabbított középső ujjat mindenre is. Tudjuk jól, az okosok hülyéskednek! 😉

-Hogyan zaklassuk egymást szexuálisan úgy, hogy ne zaklassuk egymást szexuálisan?

-Fogd meg a söröm!

A show elemek erre még nagyon rátettek egy lapáttal. Mi lett volna velünk egymás szájába fújt tejszínhab, uborka szopogatás, szivacs- és gumi péniszek nélkül? Ha nem lett volna elég a felváltva énekelve ugrálás és féktelen veretés, még ott voltak ezek a bizarr kiegészítők is.
Ebbe pedig látványosan belállt mindenki. Az is, aki soha nem gondolta volna magáról. Talán Sniffany-nak van igaza ebben, megkísértett minket az ördög, és itt senki nem tudott ellenállni.

"A pokolban buliztunk és ördögien jó volt"

Ezen a party-n remekül megfért egymás mellett a színvonal és az állatkodás. Egy pálmafákkal dekorált, csúcs showtechnikával felszerelt helyen, akár a földön fetrengve, szivacs játékokat harapdálva engedhette meg magának mindenki az eddig látott legszürreálisabb tombolást.

Greig, miután lejött a színpadról, több mint egy órát töltött a rajongóival a VIP részen, ami egyáltalán nem lehet elvárás egy ekkora nevű előadóval szemben. A műsora után ismét éles váltás, újra mindenki „normális ember” volt, lekerült a maszk, de a közvetlenség, és a barátságos hangulat megmaradt. A velünk töltött ideje bőven várakozáson felüli volt.

Dr Folli is beszámolt arról, hogy végig szokta fotózni az eseményeket, de egy ponton azt mondta, hogy ez akkora volt, hogy nem bírt már magával, és bement inkább bulizni. Hasonlóan volt ez pár törzs tagunkkal, akik ilyesmiket mondtak a bajáratnál: „hát eljöttem ide is, de nem tudom mire számítsak”. Majd a buli végére teljesen feltöltődve és kicserélve, hatalmas vigyorral az arcukon, maguk is értetlenül álltak a történtek hatása alatt, mondván „ez meg mi volt”.

Köszönjük GPF-nek ezt a felejthetetlen élményt, és azt, hogy ilyen professzionálisan odatette ezt az estét, valamint a rendkívüli időráfordítását!

Köszönjük a közönségnek, hogy eljöttetek, és hogy a legjobb bulitársaság vagytok!

Külön köszönet az Armageddonnak (a Frat és Hungarian Hardstyle együttműködésének), amiért összerakták ezt a jelenséget, és újra összehoztak minket egymással egy ilyen fergeteges éjszaka keretein belül!

Várjuk a következő eseményt!